Csisz�r �va Anna

Bogy�

A h�s�g egyre tikkaszt�bb volt. M�r kora d�lut�n �ta b�j�csk�ztak az erd�ben, ami t�k�letes hely volt ehhez a j�t�khoz. Sok fa, bokor, hepe meg hupa tark�totta, �s rengeteg, jobbn�l jobb rejtekhelyet k�n�lt.

Kis h�sn�nk egy nagy bor�kabokor t�v�ben h�z�dott meg, �s v�rta, hogy a huny� megtal�lja. Bogy� egy kicsike, s�t�t, bozontos haj�, sz�p, barna tekintet� t�nd�rl�nyka volt, a fej�n pedig helyes kis hajp�ntot viselt. Szerette a fodros, csinos szokny�csk�kat - most �pp k�k volt rajta - , �s a fi�s j�t�kokat. Rengeteget fog�csk�zott, �s ha valaki hajland� volt, birk�zott vele. Ezt szerette a legjobban. M�gis gyakran egyed�l volt. Mint most is. Mennyi ideje kuksol m�r a bokorba, �s �gy �rzi, mindenki csak mell�zi.

- Velem is j�tszatok! - ki�ltotta k�ny�rg� hangon, kisand�tva k�t, lev�llel bor�tott �g k�z�l. De senki sem heder�tett r�.

- Engem mi�rt nem kerestek sosem? - motyogta egyre szomor�bban.

- J�, akkor el is megyek! - ny�sz�r�gte s�rt�d�tten, azzal durc�s arcot v�gva, karba font k�zzel elindult az ellenkez� ir�nyba, az erd� m�lye fel�.

Hamarosan m�r nem hallotta a t�bbiek vih�ncol�s�t, hiszen az volt a j�t�k v�g�n, mikor azt hitt�k, mindenkit megtal�ltak. (Ezek szerint �szre sem vett�k, hogy � elt�nt?!) Bogy� egyes egyed�l ballagott, az erd� pedig egyre r�miszt�bbnek tetszett. S�t�tebb �s h�v�sebb is lett. Bogy� f�zni kezdett. M�r nem a s�rt�d�tts�gt�l fonta karba kezeit, hanem hogy mag�t melengesse. Egy darabig elsz�rakozott azzal, hogy a saj�t lehelet�t figyelte a leveg�ben, de annyira n�zegette a feh�r felh�csk�t, hogy nem is n�zett a l�ba el�. Megcs�szott egy meredek, sz�rke kavicsos lejt�n, �s egy m�ly g�d�rben tal�lta mag�t. R�ad�sul es�s k�zben a v�ll�t �s a t�rd�t is f�lsebezte, jobb sz�rnya pedig elt�r�tt. Megpr�b�lt kim�szni, de a lejt� t�l meredek volt, az apr� k�vek pedig folyton visszag�r�gtek.

- Hah�!

- Hah�hah�...

- Valaki!

- Lakilaki...

- Seg�tsen!

- G�tseng�tsen...

R�m�lten, v�konyka hangon ki�ltozott, de csak a k�z�ny�s visszhang felelt.Nagyon sok�ig �ld�g�lt a g�d�r m�ly�n, �s m�r-m�r att�l tartott, j�n valamif�le sz�rny, �s megt�madja - esetleg �pp csapd�nak �sta a g�dr�t -, de nem j�tt. F�lt, f�zott, de nem s�rt. Gondolkozott, hogyan menek�lhetne meg, de a helyzet kil�t�stalannak t�nt. M�r majdnem feladta, amikor megl�tott az �gen egy f�nyes pontot, ami egyre jobban k�zel�tett fel�. Leereszkedett valahol messze, majd felsz�llt, �s ism�t k�zelebb j�tt, ott ism�t lesz�llt, felemelkedett, k�zel�tett... �gy ment ez sok�ig, m�g a pont lassan alakot �lt�tt: csodasz�p, a z�ld minden �rnyalat�ban pomp�z�, f�nyl� toll� mad�r volt. �s Bogy� azt is l�tta, mi�rt sz�ll le folyton. Embereket - gyerekeket �s feln�tteket egyar�nt - emel ki ugyanolyan m�lyed�sekb�l, mint amilyenbe � is esett. Ugr�lni, �s ki�ltozni kezdett:

- Itt vagyok! Engem is! Engem is vegy�l ki!

A magasb�l, valahonnan a felh�k fel�l, l�gy, mindent bet�lt� n�i hang sz�lt:

- Mindenki maradjon cs�ndben! K�rlek, legyetek t�relemmel! - igaz, a t�nd�rkisl�ny nem hallotta, de m�g sok g�d�r volt, amib�l ki�ltottak kifel� az emberek.

Bogy� sz�t fogadott, cs�ndesen le�lt, �s t�relmesen kiv�rta, am�g a sz�p, z�ld mad�r hozz� is el�r. Akkor azt�n lesz�llt, k�t er�s l�b�val �vatosan megfogta a kisl�ny v�llait, �s kiemelte a lyukb�l.

- �n a T�relem Mad�r vagyok. Vigy�zz magadra Bogy�, �s j� utat! L�gy j� kisl�ny!- mondta neki a mad�t, de hangja ez�ttal nem a felh�kb�l, hanem a cs�r�b�l j�tt.

- J� leszek. - b�lintott a t�nd�rke f�radt mosollyal, �s tov�bb indult.

Nem t�l messze, egy meredek sziklafalon, valahol a feje f�l�tt egy barlang sz�j�t pillantotta meg. Tal�n arra hazajut... - gondolta, mert m�r igaz�n elt�vedt, �s f�lt egyed�l. Neh�zs�gek �r�n, hiszen megs�r�lt, de f�lkapaszkodott, �s �vatosan, l�p�sr�l l�p�sre, egyre beljebb ker�lt. Mikor sok id� m�lva h�tran�zett, r�j�tt, hogy nagyon-nagyon m�lyre mer�szkedett, hiszen m�r nem l�tta a kij�rat f�ny�t sem. S�t�t volt, a k�vek nyirkosak... vagy nem is, ink�bb ny�lk�sak voltak. Cip�je m�r cuppogott valami ragacsos dologban. Maga el�tt pedig, f�lig els�llyedve ebben az undor�t� posv�nyban, egy fiatal, feln�tt l�nyt l�tott. M�r der�kig elmer�lt, h�t�t a falnak vetette, szem�t lehunyta - �jult volt. Bogy� ki akarta szabad�tani, t�rte masnis-hajp�ntos kobakj�t, de semmi sem jutott esz�be. Kicsi volt, gyenge, �s f�radt. Pr�b�lt k�zelebb l�pni, de � is elmer�lt bok�j�ig, majd a ny�l�s anyagb�l karok kapkodtak l�ba �s szokny�ja fel�.

- Jaj, jaj, hagyjatok! - sik�tozta, mikor m�r t�pt�k a ruh�j�t.

De csak nem eresztett�k el. H�t hogy fogja �gy megmenteni a bajbajutott emberl�nyt? Itt fog meg�regedni a barlangban � is, �s a l�ny is, hiszen Bogy� m�r nem b�rta kih�zni a l�b�t sem. Gyeng�n �s tehetetlen�l t�rdre hullott, kezeivel pr�b�lta csapkodni az undok �s f�lelmetes karokat, �s keservesen s�rva fakadt. De l�ss csod�t! A l�nyka tiszta, �szinte k�nnyeit nem b�rt�k elviselni a kezek �s a ragacsos maszlag, sz�pen visszah�z�dtak, � pedig kih�zhatta a l�nyt a sz�raz r�szre. Bogy�, a kis t�nd�r �t�lelte az emberl�nyt, az arc�t simogatta, �gy akarta fel�breszteni. �s amaz lassan ki is nyitotta a szem�t.

- A nevem Bogy�! �n mentettelek meg! - �js�golta b�szk�n a t�nd�rke.

- K�sz�n�m sz�pen, Bogy�! Nagyot seg�tett�l nekem. Gyere el hozz�m!

Azzal az emberl�ny k�zen fogta a kisl�nyt, �s elvezette saj�t h�z�ba, ami a hegy tetej�n �llt. Megvend�gelte, �s azt mondta, ami�rt Bogy� ilyen b�tor volt, ad neki egy aj�nd�kot. Az pedig nem volt m�s, mint egy sz�p rajz. Az �, hegytet�n �ll� h�zik�j�t �br�zolta.

- De ez nem ak�rmilyen rajz �m, Bogy�! Ezzel nem csak egy k�pet adok neked, hanem valami nagyszer� dolgot is. A K�pzeletet. Ha majd nagy leszel, �s az iskol�ban megtan�tanak �rni, azt a sok sz�p verset, �neket �s mes�t, amit kital�lsz. Mert tudom �m, hogy szokt�l mes�ket fabrik�lni. Lesz majd sok-sok kital�lt szerepl�d, �s soha nem leszel mag�nyos. A K�pzeleted veled lesz.

- K�sz�n�m! - mondta Bogy�, �s meg�lelte az emberl�nyt.

Hiszen, mintha amaz kital�lta volna a l�nyka szomor�s�g�nak az ok�t: mag�nyos volt. De �gy m�r nem lesz az.

- �n pedig - azzal Bogy� lecsavarta a nyak�ban f�gg� apr� �vegcse tetej�t, - csill�mport sz�rok r�d, hogy te is t�nd�r lehess, mert benned megb�zom. De nem �rulhatod �m el senkinek!

- Rendben, nem fogom, meg�g�rem. De most m�r ideje hazamenned.

V�g�l a nagyl�ny lek�s�rte a hegy alj�ra Bogy�t, �s megmutatta neki a hazafel� vezet� utat. De miel�tt elv�ltak volna, m�g meg�lelt�k egym�st, puszit nyomtak egym�s arc�ra, Bogy� pedig tiszta, bizalmas �s cs�ppet huncut tekintettel n�zett a nagyl�nyra.

- Mi most m�r bar�tok vagyunk ugye?

- Igen. - felelte amaz mosolyogva.

- �s... J� t�nd�r l�gy! - b�cs�zott el Bogy� integetve, �s hazaindult.

�tk�zben pedig sok-sok mes�t kital�lt, verseket k�lt�tt, �s m�r v�rta, hogy megtanulja ezeket le�rni. �s �r�lt, hogy van egy nagyl�ny bar�tja.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.