180 fokos fordulat

- Rosine, �n az�rt j�ttem, hogy… szeretn�m, hogyha… r�j�ttem, hogy mit akarok… Rosine, k�rlek, l�gy a… - fel s al� j�rk�ltam a szob�mban. Rem�nytelen. Azt hiszem, van m�g t�z percem, hogy elinduljak Ap�mmal, m�gpedig az�rt, hogy a vil�g legszebb l�ny�nak megk�rjem a kez�t.

El�sz�r is az�rt, mert k�teless�gem Rosine Couteau –t eljegyeznem, hiszen a sz�leink �gy tervezt�k. M�sodszor pedig az�rt, mert �n is akarom, hogy hozz�m tartozzon. Furcsa… Alapesetben ut�lom, hogy annak sz�lettem, ami vagyok. De most m�gis h�l�t adok a sorsnak, hogy ap�m h�h�r, �gy nekem is azz� kell majd v�lnom, �s ami a legfontosabb, hogy Rosine apja is a kiv�gz� iparban dolgozik. Hogy mi�rt is j� ez? Mert egy h�h�r l�ny�t, csak h�h�r veheti feles�g�l. A sok tudatlan mind azt hiszi, monseiur Couteau b�neit – a sok kiv�gz�s b�n�t- a l�nya, Rosine hordozza mag�n. �ppen ez�rt nem akad m�s k�r�je. Ez pedig... csod�s !

- Nicholas ! Itt a kocsi. Indulnunk kell ! – ap�m m�ly, �rces hangj�t hallottam. Felkeltem az �gyamr�l, utolj�ra belen�ztem a t�k�rbe. B�r felesleges. Semmi nem v�ltozott meg rajtam. Nem lettem sem izmosabb, sem s�rmosabb, sem pedig... b�trabb ! Utolj�ra m�g megn�ztem a gy�r�t, hogy t�nyleg benne van-e a dobozk�ban. Ott volt. Visszatettem a zsebembe,  �s lementem a l�pcs�n.

A h�z el�tt �ll� kocsiban m�r ott v�rt Ap�m. Gyorsan bem�sztam �n is, �s vele szemben �ltem le. A sz�vem a torkomban dobogott. M�g mindig nagyon izgultam.

- Leveg�t az�rt vegy�l, Nicholas! – mosolygott.

- Nem megy az olyan k�nnyen. – s�hajtotta, �s az �sszekulcsolt kezemet n�ztem.

- Sima �gy lesz. Ha att�l f�lsz, hogy nemet mond, akkor nem kell ett�l tartanod. Nem mondhat nemet! – mondta, �s nyomat�kot tett minden egyes sz�ra az utols� mondatban.

- �n nem… csak… fogalmam sincs, mit mondhatn�k.

- Felesleges b�rmit is mondanod. Egyszer�en r�h�zod a gy�r�t az ujj�ra. Tudja, hogy mi�rt megy�nk. Ne legy�l m�r ennyire f�l�s. Ha egy l�nyk�r�st�l megrettensz, akkor mi lesz majd a vizsg�don? Nem v�laszoltam semmit. Nem is kellett erre v�laszolnom. Csak egy hatalmasat s�hajtottam, jelezve ezzel, hogy nem felejtettem el a vizsg�t, �s igaz�n nem volt sz�ks�gem arra, hogy most m�g ezt is eszembe jutassa. A vizsga… Mestervizsg�t kell tennem. Ez pedig egy h�h�rn�l el�gg� bonyolult. Egy kiv�gz�st kell elv�geznem, amelynek t�bb l�p�se van. El�sz�r is egy akaszt�ssal kell kezdenem. Figyelve arra, hogy a v�ge a fullad�sos hal�l legyen. R�k�t�m a nyak�ra a k�telet, �s felh�zom. Amikor m�r megfulladna, vissza kell engedni. Majd �jra felh�zni, azt�n megint csak leengedni. Ki kell venni a fej�t a hurokb�l. A kez�t felk�tni, �s a tark�j�n�l megmetszeni a b�rt. Vigy�zva, hogy ne s�r�ljenek a csigoly�k. Azut�n a gerincoszlop ment�n ler�ntani a b�rt. „Sz�jat has�tani a h�t�b�l”. Ezut�n egy csonk�t�s k�vetkezik, majd a sebet ki kell �getni. Az �ldozat most m�r fekve marad, mert fel kell metszeni a has�t. A beleit ki kell emelnem, megmutatni neki, majd fogni a b�rdot, �s lev�gni a fej�t. Mindek�zben figyelni kell arra, hogy a k�z�ns�g �lvezze a m�sort, mert ha nem, akkor kapom a rohadt z�lds�geket, �s a toj�st. Ez pedig azt jelenten�, hogy megbuktam a vizsg�n, �s vil�gg� mehetek, vagy pedig megrendezhetem a saj�t kiv�gz�semet. Undorodtam m�g csak az eg�sznek a gondolat�t�l is. B�r Ap�m azt mondta, m�r az els� l�p�s ut�n az �ldozat nem �rez semmit. Els�sorban a sokkt�l. De honnan tudja � mindezt? M�g soha nem tapasztalta. Annak a szerencs�tlen embernek nem �n adtam az �let�t. Ki vagyok �n, hogy csak �gy elvegyem? Ki vagyok? Egy h�h�r…

Meglep�dtem, hogy m�r ilyen hamar el�rt�k Rosine-�k h�z�t. Hirtelen m�g jobban r�m t�rt az aggodalom, �s a sz�vem m�r megint a torkomban dobogott. Ap�m bekopogtatott a hatalmas fa ajt�n, �s Rosine �desanyja r�gt�n ki is nyitotta az ajt�t.

- Azonnal sz�lok a l�nyomnak. Addig foglaljanak helyet! – a n� ellenszenvesen sokat mosolygott.

K�t percen bel�l megjelent Rosine az ajt�ban. M�g csod�latosabb volt, mint amire eml�keztem. A jelenl�te beragyogta a szob�t. �radt bel�le a r�zsa m�mor�t� illata, �s amint belen�ztem a gy�ny�r� k�k szemeibe, �gy �reztem sz�pen lassan minden �letet kisz�v bel�lem. Ap�m kem�ny k�ny�ke volt az, amely a hipn�zisb�l kir�ntott.

- A sz�dat csukd be, Fiam! – zavarban �reztem magamat, �s �reztem, hogy az eg�sz fejem elv�r�s�dik. Kih�ztam egy sz�ket, �s Rosine le�lt mell�m. Azt hiszem h�rom-n�gy percig feszengve �ltem mellette, majd a m�sodik bok�nr�g�s ut�n –amit a mellettem �l� Ap�m k�ld�tt- odahajoltam Rosine-hoz, �s a f�l�be s�gtam.

- Rosine! Lenne kedved kij�nni velem, s�t�lni a kertben?

- Persze. – r�m mosolygott, �s fel�llt az asztalt�l.

Ap�m �s a leend� ap�som term�szetesen a munk�r�l besz�ltek, �gy nem okozott nagy felt�n�st, hogy elhagytuk a t�rsas�gukat.

Remeg� kezeimmel megfogtam Rosine kez�t. A b�re ruha volt, �s hideg. H�tras�t�ltunk a hatalmas lugasok alatt, �s le�lt�nk a p�zsiton. Megk�sz�r�ltem a torkomat, �s �jra megfogtam a kez�t.

- Rosine! Biztosan tudod, hogy… hogy mi�rt vagyok itt. – kezdtem el, de nem mertem a szem�be n�zni.

- Igen, Nicholas, tudom. –mosolygott j�t�kosan. – Ne f�lj r�m n�zni! – suttogta, �n pedig felemeltem a tekintetemet.

- Sz�val… �n szeretn�m megk�rni a kezedet. De tudnod kell, hogy… hogy nem az�rt, mert k�teless�gem. �n t�nyleg, teljes sz�vemb�l akarom ezt, �s…

- �n is. – szak�tott f�lbe.

- T�nyleg? – hangom term�szetellenesen magas lett.

- Igen.

- H�t ez… nagyszer�. Akkor, felh�zom a gy�r�t. J�?

- J�. –nevetett Rosine.

Kutatni kezdtem a zsebeimben, elfelejtettem, hogy hova tettem a dobozk�t.

- Elveszett? – k�rdezte

- Rem�lem, hogy nem. – mondtam, �s akkor r�ny�ltam a kab�tzsebemben. – �, megvan! – kinyitottam, �s felh�ztam az ujj�ra az �kszert.

- K�sz�n�m. Ez csod�latos. – mondta a l�ny, �s �tkarolta a nyakamat.

- �s most m�r a ti�d. – szerettem volna m�g napokig, s�t �vekig �lelni, de akkor hirtelen elh�z�dott t�lem, �s m�s t�m�ba v�gott.

- Mes�lj egy kicsit magadr�l, Nicholas! Ha m�r a v�leg�nyem vagy… Megvan m�r a mestervizsg�d?

Teljesen v�ratlanul �rt a k�rd�s.

- Nem, egy h�nap m�lva fog r� sor ker�lni.

- Csak nem f�lsz? –b�k�tt oldalba.

- Ami azt illeti, de. – vallottam be

- Teljesen felesleges. Szerintem ez a legjobb dolog egy h�h�r �let�ben. Gondolj csak bele. �n im�dn�m, ha ezt kellene csin�lnom. De mivel n� vagyok, elesek ett�l a lehet�s�gt�l – mondta.

Nagyon meglep�dtem rajta. Hogyan lehet, hogy egy ilyen angyali arc m�g�tt egy v�rszomjas h�h�r b�vik meg, akinek a szenved�lye a gyilkol�s. B�r �rthet�. Monseiur Couteau, P�rizs egyik legh�resebb kiv�gz�je.

***

Hatalmas t�meg gy�lt �ssze a kiv�gz�sre, az �n vizsg�mra. Nem tudom melyik meghat�roz�s a helyes. F�l �ra volt m�g a kezd�sig, de m�r most f�ls�ket�t� volt a zaj. Lementem a cell�ba. H�tha seg�t az, ha megismerem az �ldozatot, �s bel�tom, hogy a hal�la jogos. Az tal�n seg�tene. Les�t�ltam a v�rb�rt�nbe.

- Nicholas Betranche vagyok. A b�n�sh�z j�ttem. –jelentettem be a b�rt�n�rnek.

- A folyos� v�g�n a legutols� cella. De vigy�zzon! Nagyon vesz�lyes.

B�lint�sommal fejeztem ki a k�sz�netnyilv�n�t�somat, �s elmentem a folyos� v�g�re. Meg�lltam a cella ajtaj�n�l. Ben�ztem, �s azt hittem, hogy megbolondultam. Vagy legal�bbis baj van a l�t�sommal. Egy l�ny volt ott. Valami dalt d�dolt, nem ismertem. Egyszer�en k�ptelen voltam elhinni, hogy � valakinek is k�pes lenne �rtani.

- Khm –kr�kogtam a r�csok m�g�l. A dal abba maradt. A l�ny nem fordult meg.

- M�r itt az id�? – k�rdezte v�kony, b�rsonyos hangon.

- Nem. Nekem kell meg�ln�m t�ged. – s�hajtottam.

A l�ny megfordult, �s odafutott a r�csokhoz. Belekapaszkodott, �s t�rdre rogyott.

- �n nem vagyok b�n�s. Nem vagyok boszork�ny. K�rem! K�rem! –s�rt.

- Hogy h�vnak? –k�rdeztem t�le.

- Justine Dessauge. –szipogott.

- Mi�rt vagy itt, Justine?

- Mert azt mondj�k r�m, hogy boszork�ny vagyok. Megk�noztak. Addig k�noztak, am�g be nem vallottam, hogy az vagyok. Annyira f�jt, �s… azt mondt�k, elengednek, ha megmondom. �n beismertem. Addig is abba maradt a f�jdalom. De nem engedtek el. Idehoztak. – pislogott, �s egy j�kora, k�v�r k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n.

- Igen. Sajnos akire a t�rv�ny r�mondja, hogy boszork�ny, az azut�n nem tudja lemosni mag�r�l, hogy nem az. M�g ha igaza is van, akkor sem. Mivel pedig te beismerted…

- De csak az�rt, hogy elengedjenek. Most m�r tudom, felesleges volt. Ha nem vallom be, hal�lra k�noznak. Bevallottam, �s ki fognak v�gezni.

- Mib�l gondolt�k, hogy boszork�ny vagy?

- Az �nekemb�l. Belef�radtam m�r a tiszta hangk�z�kbe. �n csak �j�tani akartam. De azt mondt�k, ezzel az �rd�g�t h�vom. Hogy vele cimbor�lok. A s�t�n menyasszony�nak h�vtak. Pedig �n csak �nekeltem. �n csak �r�m�met leletem a zen�ben.

- �rtem.

- Nincs vissza�t ugye?

- Sajn�lom.

- Tudtam. Valahogy mindig is sejtettem. M�g senki nem tal�lkoztam senkivel, aki azt mondta volna nekem, hogy meg�szta a b�rt�nt. Vagyis nincs is ilyen ember. Nem �szta meg m�g senki. �n sem fogom. Jobb is lesz �gy. A vil�g nem k�pes elfogadni azt, hogy van j�v�. Ha m�r eddig eljutott az emberis�g, akkor mi�rt nem k�pesek elhinni, hogy lehet feljebb �s tov�bb is emelkedni. Fejl�dni.

- Franciaorsz�g m�g nincs k�sz arra, hogy ilyen emberek lakj�k, mint te. A csal�dod biztosan nagyon b�szke r�d.

- Nincs csal�dom. Jobb szeretek egyed�l �lni. Nekem ugyan ne mondja meg senki, hogy mi a j�, �s mi a rossz, hogy mit kell tennem. Nem szeretek senkit�l sem f�ggni… - mondta, de mintha csak mag�ban besz�lne, olyan volt. – A t�meg m�r t�relmetlen. Tal�n fel kellene mennie.

- H�t akkor. Viszl�t fent!

- Ugye gyors lesz?!

Keser�en b�lintottam, �s elhagytam Justine cell�j�t. A felfel� vezet� �ton eg�sz v�gig azon t�prengtem, vajon hogyan �szhatn�m meg ezt az eg�szet, �s hogyan �szhatn� meg Justine az eg�szet.

- Nicholas! M�r mindenki r�d v�r! –Rosine v�rt a l�pcs� tetej�n. Mint most is, gy�ny�r� volt.

- Sajn�lom, de nem fog menni.

- Nem kellett volna besz�lgetned az el�t�lttel.

- Megeshet. De hidd el, Rosine, � teljesen �rtatlan. Valahogy meg kell mentenem. De f�lek. Arra sem vagyok k�ptelen, hogy ki�lljak az emberek el�.

Rosine hirtelen meg�lelt, �s f�lembe s�gta:

- �n tudok seg�teni. Add nekem a ruh�dat! Felmegyek �n.

- Nem. T�l vesz�lyes.

- Ne izgulj! Minden rendben fog menni. – egy l�gy cs�kot lehelt az ajkaimra, �s ber�ncig�lt egy helys�gbe.

- Gyorsan! Add a ruh�dat.

- Rosine, nem vagyok biztos benne, hogy ez j� �tlet.

- Nem is kell biztosnek lenned! El�g, ha �n az vagyok. Nagyon fogom �lvezni.

- Rosine…

- Nem sz�ks�ges helyettem is izgulnod. Semmi okod r�.

Felh�rd�ltem idegess�gemben. M�g hogy semmi okom r�… Rosine felvette a ruh�imat, �s a csukly�t is a fej�be h�zta, majd kiment. Nem mertem n�zni, hogy mi fog t�rt�nni. A h�z padl�ster�be mentem, �s onnan, egy kis lyukon �t figyeltem az esem�nyeket. Rosine be�llt az akaszt�fa mell�. �gy, ahogy kell. Hamarosan felr�ngatt�k Justine-t is. L�ttam, hogy valamit motyog mag�ban, de nem tudtam leolvasni a sz�j�r�l. A nyak�ba akasztott�k a hurkot, majd felh�zta �t Rosine. De a k�t�l elszakadt, Justine leesett. Az Ap�m inger�lt arc�t figyeltem. Leh�vta Rosine-t.

- Mi volt ez? Mi�rt nem ellen�rizted a k�telet. M�g egy ilyen, �s v�ge. Ez csak egy el�t�lt. Semmi joga az �lethez. �rtve vagyok? Hidegv�rrel meg kell �ln�d! – megragadta a l�ny karj�t, �s er�sen megr�zta. B�rcsak ink�bb �n lenn�k most ott.

- Saj… - de Rosine a sz�j�ra tette a kez�t, nem folytatta tov�bb a mondatot.

Ap�m viszont nem bolond. Megismeri a hangomat. H�trar�ngatta Rosine-t, �s ott, ahol nem l�tja �t senki, felemelte a csukly�j�t.

- Rosine! – ki�ltotta, �s visszah�zta a csukly�t. – Mi a fen�t csin�lsz te itt? Hol van a fiam?

- Marcell, k�rem ne rendezzen jelenetet. �n csak seg�tek Nicholasnak.

- Rem�lem nem fog a kezem k�z� ker�lni az a puh�ny, mert akkor…

- Nem! Semmi sz�ks�g arra, hogy b�ntsa �t. El kell tudni fogadni, hogy Nicholas k�ptelen lenne arra, hogy meg�lj�n egy embert. F�leg, ha az m�g r�ad�sul n� is.

- A l�ny… - szinte egy emberk�nt ki�ltotta a t�meg. Justine megsz�k�tt.

- A szents�git! – k�romkodott Marcell, �s f�ldh�z v�gta a nyakkend�j�t. Fak�pn�l hagyta Rosine-t. A t�meg sz�pen lassan feloszlott.

***

- Hatalmas bajban vagyok. – suttogtam Rosine-nak a f�l�be a t�nyeket. – Haza kell menn�nk. �sszecsomagolunk, �s elmegy�nk P�rizsb�l. –abban rem�nykedtem, hogy az �j leple alatt siker�lni fog megsz�kni. Bementem a h�zunkba, �s a lehet� legcsendesebben �sszepakoltam minden holmimat. Ki akartam menni, de egy er�s, mark�ns k�z megragadta a karomat.

- M�gis hova k�sz�lsz.

- Elmegyek. Rosine �s �n elmegy�nk.

- M�gis mit akarsz kezdeni az �leteddel ezek ut�n?

- Tudom, hogy csal�dt�l bennem, Apa. Sajn�lom. Teljes sz�vemb�l. �gy d�nt�ttem orvos leszek. Am�g a vizsg�mra k�sz�ltem, teljesen megtanultam, hogy az emberi test hogyan �p�l fel. Tudom, hogy melyik csont hova csatlakozik, tiszt�ban vagyok vele, hogy a mit, hogyan kell elv�gni. Az embereket megmenteni, nem pedig elpuszt�tani akarom.

- Elhagyod Franciaorsz�got?

- Tal�n igen.

- Megmondhatod. A Fiam vagy, �s szeretlek. Nem foglak kiadni senkinek. Megb�zhatsz bennem.

- K�sz�n�m Apa. – meg�leltem �t utolj�ra, majd a f�l�be s�gtam, „London”, �s kil�ptem a h�zb�l.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.