Zs�kutca

Az �t sz�l�n �bredt fel aznap reggel a h�borg� �g alatt. D�rg�tt �s vill�mlott, de a jeges fuvallat, a heves es� elmaradt. Tal�n csak �lmodik. Tal�n m�g mindig az �gy�ban fekszik otthon. Nemsok�ra megsz�lal az �breszt��r�ja, � pedig, mint minden reggel, elindul a munk�ba.

Nehezen t�p�szkodott fel a f�ldr�l �s k�r�ln�zett. A hossz�, v�gtelenbe ny�l� utat s�r� erd� vette k�r�l, melynek f�i az �szi farsang sz�neibe b�jtak, de sehol egy teremtett l�lek sem. Egyetlen h�z, egyetlen aut� az aszfalton, egyetlen t�bla sem volt sehol. Csak az �t, a burj�nz� erd� �s �.

Tett egy bizonytalan l�p�st el�re, mire a fej�be �les f�jdalom has�tott. Odakapott, de a k�vetkez� l�p�sre m�r elm�lt.

M�gis mi t�rt�nik? Mit keres ezen az elhagyatott helyen? Ki hozta ide �s mi�rt?

Hirtelen kutatni kezdett a zsebeiben a mobiltelefonj��rt. Igen, ha itt van, felh�vhatja a rend�rs�get, a ment�ket vagy valamelyik ismer�s�t. Akkor majd elmagyar�zz�k, hogyan ker�lt ide �s hazaviszik, majd megy minden a megszokott ker�kv�g�sban. De nem volt n�la semmi. Ugyanaz a ruha volt rajta, amit el�z� este felh�zott. Akkor n�la volt a t�sk�ja is �s a zseb�ben a p�nz �s a telefon. Mindig ott tartotta, hisz onnan nehezebb ellopni, mint egy t�sk�b�l.

Mi is t�rt�nt el�z� nap? T�l�r�zott a munkahely�n, mert az egyik tapasztalatlan munkat�rsa elrontotta a k�nyvel�st �s neki kellett kijav�tani majdnem egy �v anyag�t. Term�szetesen munkaid�n k�v�l, puszt�n �nszorgalomb�l. Nagyon d�h�s volt, de nem tehetett m�st. Ha meg akarta tartani az �ll�s�t, akkor k�szen kellett lennie m�snapra. Majdnem �jf�lig bent maradt, azt�n miut�n k�sz lett besz�llt a liftbe, be�lt az aut�j�ba �s… Nem eml�kezett. Behunyta a szem�t �s �sszer�ncolta a homlok�t, h�tha m�gis esz�be jut valami, de hi�ba. Nem eml�kezett semmire.

Valaki elk�b�totta volna �s elrabolta? M�r h�ny olyan filmet l�tott, amiben a gyilkos vagy az emberrabl� a kocsi h�ts� �l�s�n v�rja �ldozat�t, aki gyan�tlanul besz�ll �s lecsap r�. De akkor hogy ker�l ide? Lehet, hogy valami �r�lt hozta �t ide, hogy vad�sszanak r�.

F�lve k�rben�zett, de nem l�tott senkit. Figyelte a levelek rezd�l�s�t, �m azok mintha megmerevedtek volna. Mintha az eg�sz csak d�szlet lenne. Nem maradhat itt arra v�rva, hogy megments�k. El kell valamerre indulnia.

Nem sok v�laszt�si lehet�s�ge maradt az �tir�nyt illet�en, �gyhogy egy gyors d�nt�s ut�n az egyik hossz� �s egyenes utat v�lasztotta. Szeme folyamatosan az erd�t p�szt�zta, mintha b�rmelyik pillanatban el�bukkanhat egy vad�llat vagy az �t �ld�z� vad�sz. Tal�n pont � a vad.

Ekkor mintha egy �g reccsent volna meg az �t jobb oldal�n l�v� erd�ben. Hirtelen odakapta a fej�t �s megmerevedett, ak�r egy gazella a szavann�kon. Figyelte a hang forr�s�t, de nem �rkezett m�s jel, hogy lenne ott b�rki is. �vatosan tett egy �jabb l�p�st, �m ekkor egy �jabb �g t�rt sz�t valaki l�ba alatt. Szembefordult a hanggal �s h�tr�lni kezdett. Az illet� m�r meg sem pr�b�lta leplezni kil�t�t, az �gak ropog�sa egyre k�zeledett az �thoz.

K�ts�gbeesetten megfordult �s rohanni kezdett a bal oldali erd�ben, nem t�r�dve a ki�ll� gy�kerekkel �s a s�r� gallyakkal, melyek minden egyes m�teren m�ly horzsol�sokat hagytak a b�r�n. Csak futott �s futott, mintha az �lete f�ggne t�le. Tal�n �gy is volt, de mikor a p�nik m�r kezdett elt�nni �s a feje is kitisztult, lelass�tott �s azt vette �szre, hogy egy �sv�nyen �ll, a t�volban pedig egy valami �p�let k�rvonalai bontakoztak ki a f�k s�r�j�b�l. Megmenek�lt. V�gre el�rt egy civiliz�lt helyre, ahol majd seg�tenek neki.

�jb�l elindult, most m�r biztosabb l�ptekkel az �sv�nyen. Az �p�let egy gy�ny�r� palota volt. Egy k�temeletes �p�t�szeti csoda. Valahogy nem illett bele ebbe az elvadult k�rnyezetbe a maga rik�t� sz�neivel �s felt�n� form�ival.

De most nem �r r� ezen gondolkodni. A gyilkos lehet, hogy m�g mindig a nyom�ban van. Odasietett a bej�rathoz �s megpr�b�lta kinyitni a neh�z t�lgyfaajt�t, ami k�tszer olyan sz�les �s h�romszor olyan magas volt, mint � maga. Teljes s�ly�val az ajt�nak nehezedett �s csak akkor engedte el a kaput, mikor m�r el�g nagy volt a r�s, hogy bef�rjen. Ekkor egy pillanat alatt bek�szott �s h�t�t a bej�ratnak vetve z�rta mag�t az �p�letbe.

Amint egy kis l�legzethez jutott, orr�t megcsapta az �des parf�m�k kavalk�dja, f�l�hez egy zongora dallamos j�t�ka �rt el, szeme pedig a legpazarabb �s legcifr�bb jelmezekbe b�jt embereket pillantotta meg. Az el�kel� t�rsas�g egy pillanatra r�meredt, v�gigm�rte megt�p�zott ruh�it, kusza haj�t, sebes arc�t, majd egym�shoz fordultak �s szemreh�ny� megjegyz�seket f�ztek egym�shoz a megjelen�s�t illet�en.

M�r-m�r elsz�gyellte mag�t, hogy mer ilyen �lt�z�kben megjelenni el�tt�k. Mi�rt ilyen halv�ny az arca, amin a szepl�k szinte kiab�lnak a figyelem�rt? Mi�rt olyan vizeny�s a tekintete, b�r m�sok szemei is sz�rk�k? Mi�rt ilyen fak� a haja? Ink�bb mondhatni narancss�rg�nak, mint v�r�snek. Fak� �s sz�raz, mint a k�r�. Legsz�vesebben visszamenek�lt volna az �tra, ahol k�nny� c�lpontot ny�jtott volna az �t keres� vad�sznak, �m ekkor egy gy�ny�r� �larcba b�jt n� suhant mell� �s ny�jtott �t neki is egy maszkot. Arany minta d�sz�tette a smaragdz�ld fel�let�t, a tetej�t pedig m�lyk�k tollak �kes�tett�k.

�vatosan elvette az �larcot, mintha att�l f�lne, hogy ez csak egy �zetlen tr�fa lenne, �m a n� tov�bbra is fel� tartotta, majd seg�tett felh�zni. A vil�g hirtelen m�snak t�nt. Minden olyan sz�p �s k�pr�zatos volt. Az emberek kedvesek �s meg�rt�ek, a vir�gok sz�nesebbek, a zene dallamosabb, az �telek �zesebbek. M�r nem is eml�kezett r�, hogyan vagy mi�rt ker�lt ide. A l�nyegre koncentr�lt, vagyis hogy itt volt ezen a csod�latosan helyen �s � is pontosan olyan el�kel�v� v�lt, mint a t�bbi ember. �lvezte a t�rsas�got, udvariasan elcsevegett, ak�r az id�j�r�sr�l is, mik�zben a pezsg�j�b�l kortyolgatott, persze csak m�rt�kkel, �ppen �gy, ahogy egy h�lgyh�z illik.

A zongorista �j dalba kezdett, melynek els� akkordjai l�gyan t�lt�tt�k be a szob�t. A Zene szinte j�bar�tk�nt �dv�z�lte �s �lelte �t, majd k�zenfogva vezette fel, egyre magasabbra. El�sz�r csak a teremben sz�lltak, a v�get nem �r� b�l f�l�tt �s n�zt�k a vend�gek fens�ges ruh�it �s maszkjait. Azt�n a plafon elt�nt �s a szabadban rep�ltek tov�bb, az erd� �s az �t felett, ahol reggel fel�bredt. Reggel. Milyen messzinek t�nt most. Mintha �vekkel vagy �vtizedekkel ezel�tt t�rt�nt volna. Mi�rt is volt ott? M�r nem eml�kezett r�, de nem is �rdekelte. A Zene �jabb magass�gokba r�p�tette, fel a felh�k f�l� �s azt�n…

A zongorista befejezte a j�t�kot � pedig egy neh�z k�k�nt zuhant vissza a terembe. Ott �llt a zongora mellett, melyen a fut�r�zsa �gy terpeszkedett el, mintha kir�lyk�nt tr�nolna a hangszeren. Nem volt rajta, csak egyetlen sz�l vir�g, ami megb�jt a sz�les levelek alatt. � is csak a feh�rs�g�t vette �szre.

Az �j dal kor�ntsem volt olyan var�zslatos, mint az el�z�. Egy gyors ritmus�, kem�ny zene vette kezdet�t, �m a zongorista nem a billenty�kre, hanem r� szegezte m�regz�ld szemeit. M�r nem is figyelt a muzsik�ra, mintha ez a tekintet mag�hoz l�ncoln� �t. �larca h�feh�r volt, fekete, cikorny�s form�kkal mint�zva. Ak�r a frissen lehullott h�ban az �gak.

A zongorista fel�llt �s a r�zsa fel� ny�lt. A hangszer billenty�i tov�bb j�tszottak, mintha a f�rfi ment�lisan ir�ny�totta volna �ket. A vir�got fel� ny�jtotta, mire � elpirult, de szerencse, hogy �larca meg�vta a leleplez�d�st�l. Elfogadta a r�zs�t, �m ahelyett, hogy a f�rfi visszafordult volna a hangszerhez, ujjai a v�ll�t �rintett�k meg. �vatosan felk�szott a nyak�n, eg�szen az arc�ig. Lassan felemelte a maszk sz�l�t, majd az eg�szet h�zni kezdte. M�r-m�r fizikai f�jdalmat okozott megv�lni a gy�ny�r� t�rgyt�l. Mi�rt akarja levenni, hogy l�ssa az � t�k�letlen arc�t? Nem akart megszabadulni az �larct�l, de nem tett semmit. Ez a z�ld szemp�r megm�rgezte, mintha nem lenne k�pes megmozd�tani a tagjait. Hagyta, hogy leszedje az �larcot �s megl�ssa val�di mivolt�t.

A zene ebben a pillanatban megsz�nt �s a vend�gek halk �s udvarias moraja is eln�mult. A leveg�t megt�lt�tte a h�v�s fuvallat, mely a szem�ttelep rothad� b�z�t hordozta mag�val. A kez�ben l�v� r�zsa sz�ra v�ge feketedni kezdett, majd elporladt, mik�zben egyre jobban terjedt felfel�. A feh�r falak, a k�l�nb�z� sz�nekben pomp�z� f�gg�ny�k, az �tel�nyencs�gek, az italok, mindent megt�madott ez a rejt�lyes k�rs�g, melyn�l el�sz�r csak a feketes�g terjedt sz�t, majd egy pillanattal k�s�bb sz�tporladt minden, mintha valami l�thatatlan t�z em�szten� el. Azt�n j�tt az a f�rtelmes sz�l, �s elf�jta a megmaradt hamvakat. Az el�kel� vend�gek csillog� ruh�i �s �larcai el�sz�r csak kifakultak, azt�n mindenki egyes�vel levette a maszkj�t. Az arcok, amik akkor el� t�rultak, nem emberi arcok voltak. Nem lehettek. �gy �rezte mag�t, mintha a torzsz�l�ttek csoportj�ba csatlakozott volna. Olyan l�nyekhez, melyeket kitasz�tottak ocsm�ny mivoltuk miatt.

Az el�tte �ll� zongorista is az �larc��rt ny�lt. Az el� t�rul� k�p m�g jobban megijesztette �s akaratlanul is tett egy l�p�st h�tra. A l�ny sz�ja groteszk vicsorra h�z�dott, b�re aszott �s v�r�s volt, mintha meg�gett volna. A szemei pedig nem csak fak�k �s sz�ntelenek, de �hesek voltak. Mintha egy ki�hezett vad�llat �llt volna vele szemben.

Felsikoltott a l�ny l�tt�n �s elford�totta a tekintet�t, amikor minden arc �t kezdte el b�mulni. Az enyhe szell� ekkor sz�lviharr� er�s�d�tt, a megmaradt emberek hamvait sz�rva sz�t a leveg�ben. Mikor ism�t feln�zett, �jra az �ton �llt, egymaga. Sehol senki. Pont mikor reggel fel�bredt. Mikor is volt az m�r?

Csak k�pzelte volna ezt az eg�szet? Az embereket �s a b�lt? V�g�l t�nyleg elment a j�zan esze? Nem, az nem lehet. Vagy ezt is, hogy itt �ll ezen az �ton, hogy itt �bredt fel, mindent csak k�pzelt?

Gyerekes �tletnek bizonyult, de m�s nem jutott esz�be, �gy hirtelen felemelte a karj�t �s j� er�sen belecs�pett. A helye egy kicsit bepirosodott, de � maga nem �rzett semmit. A f�jdalom, mintha nem l�tezett volna a sz�m�ra. �jra �s �jra belecs�pett, majd megint �s megint. Ez lehetetlen. �reznie kell valamit!

 A h�borg� �gbolt ekkor feladta k�zdelm�t �s szabadj�ra engedte azt a t�m�nytelen vizet, ami felgy�lemlett benne. Sebesen zuhantak a cseppek a f�ldre, apr� kr�tereket k�pezve a puha talajban. Hideg. Az es�cseppek hidegek voltak. Az arc�n, a karj�n, a h�t�n k�sztak alattomosan lefel�, fel�ll�tva a sz�rt a b�r�n. Megborzongott, amint a nedves ruha a h�t�ra tapadt. T�k�letesen �rzett mindent, kiv�ve a f�jdalmat.

Hirtelen hiszt�rikus nevet�s r�zta meg. Vonaglott, mik�zben sz�ja furcsa vigyorba torzult. Tork�b�l k�l�n�s l�vak�nt t�rt el� a hang, ak�r egy t�zh�ny�b�l �s min�l jobban igyekezett megnyugodni, � ann�l ink�bb nevetett.

Ismer�s volt neki ez az eg�sz helyzet, de nem j�tt r�, vajon honnan. Azt�n beugrott. Ak�r az egyik villan�s az �gen. Tal�n most �rt el a Feladv�nyhoz. Ez az �t, amit a h�g�val oly r�g�ta keres, b�r m�r a k�pzelet�kben mindketten t�bbsz�r v�gigj�rt�k.

Minden alkalommal, mikor az �desanyjuk t�l elfoglalt volt r�juk vigy�zni �s egyed�l maradtak, kisz�ktek a v�ros menti erd�h�z, ahol egy apr� foly�cska is csordog�lt. Ilyenkor �k voltak az emberis�g megment�i �s a gonosz elleni harc vezet�i. Mindent megtettek a c�l el�r�s�hez, ami erej�kt�l tellett, de sajnos ez nem volt el�g. Addig k�zd�ttek, m�g m�r csak �k ketten maradtak. Ekkor elmentek felkeresni a zs�kocsk�t, amit m�g az �s�k hagytak r�juk. Ebben volt az Els� m�gi�val �titatott k�nnycseppje. Az id� azonban megkoptatta, �s m�r csak finom szemcs�s por maradt ut�na. Egym�sra f�jt�k a csillog� homokot, amit jobb�ra a part sz�l�n tal�ltak. Pr�szk�ltek �s k�h�gtek �s mikor m�r legy�zt�k a gonoszt a kapott er�vel, hazamentek vacsor�zni �s �desanyjuk j�l megcsutakolta �ket. Mennyire ut�lt�k az esti f�rd�t.

Elmosolyodott az eml�ken. Milyen r�g is volt m�r. De most itt �ll az �ton. Tal�n ez m�gis az az �t, amit akkor kerestek. Tal�n a v�g�n megtal�lja a zs�kocsk�t �s fel�bred. K�l�n�s �lom, de ha ez kell a szabadul�s�hoz, akkor elindul �s v�gigviszi. Igen. A feladat az, hogy megtal�lja a zs�kot. Hat�rozott l�ptekkel elindult a v�lt ir�nyba.

Az �ton felgy�lemlett t�cs�kba l�pve felcsapta az es�cseppeket, melyek m�s helyekre ker�lve �jabb t�cs�kban gy�ltek �ssze. Fel�let�k a szakad� es� ellen�re t�k�rsima volt. Ebb�l a t�k�rb�l n�ztek vissza r� az emberek. Emberek, akiket m�r elfelejtett �s emberek, akik m�r elfeledt�k. Ott, az �t sz�l�n az elad� a p�ks�gb�l, aki mindig a legfrissebb �rut tette neki f�lre. Mellette az a f�rfi arca, akivel csak egy fut� pillant�st vetettek egym�sra egy sz�rakoz�helyen. Tal�n m�r fel sem ismern�. �vekkel ezel�tt t�rt�nt. Kicsit el�r�bb az egyetemi el�ad�sokr�l megismert l�ny, akivel mindig sokatmond� pillant�sokat v�ltottak a professzor egy-egy �rtelmetlen mondat�n. Azt�n m�g el�r�bb a sz�lei a temet�ben.

M�r r�gen volt. T�bb mint t�z �ve. Mennyi ember gy�lt �ssze azon az es�s d�lut�non. Mind feket�ben, m�g a legapr�bbak is. A pap �ppen valami im�t mormolt, a sz�lei pedig mellette �lltak sz�tlanul. Milyen elk�nzott az arcuk. Az �desapja szigor�an meredt maga el�, az �desanyja arc�t egy fekete eserny� takarta el. V�llai n�ha megr�ndultak, mik�zben szorosan fogta a zsebkend�j�t a kez�ben.

Nem akart eml�kezni. D�h�sen belel�pett a t�cs�ba, sz�tt�rve a t�kr�t �s vele egy�tt az eml�kk�pet. A szil�nkok �jabb pocsoly�kban gy�ltek �ssze �s �jra megjelent a k�p. � �jra sz�ttaposta, a t�k�r ism�t �sszet�rt, de h�rom darabban h�romszor jelent meg a temet�. Mintha minden�ron az orra al� akarn� d�rg�lni, mi t�rt�nt akkor. Nem �rdekelte. Nem akart r� gondolni. A temet�sre sem mehetett el. A szomsz�dban a f�ra m�szott fel, hogy m�g utolj�ra l�thassa. Mi�rt nem engedt�k el akkor? Joga lett volna ott lenni!

Futni kezdett, de ak�rhova n�zett, a k�pek mindig k�vett�k. Ott voltak minden pocsoly�ban, minden s�t�t fat�rzs�n. Ekkor vett �szre a k�zelben egy kunyh�t. Gondolkod�s n�lk�l rontott be az ajt�n, �m a szoba, ahova vezetnie kellett volna, nem volt sehol. Abban az erd�ben �llt, az apr� foly�cska mellett. Nem akart itt lenni. Megfordult, hogy kimenek�lhessen a h�s es�be, �m ekkor megl�tta saj�t magukat. �t �s a h�g�t. Nem lehetett t�bb �t �vesn�l. Milyen kicsi �s �rtatlan volt.

Szellemk�nt suhant �t a patakon egyik k�r�l a m�sikra ugorva, mik�zben �nfeledten kacagott. A felcsap�d� v�zcseppek l�gyan simogatt�k a karj�t �s a l�bsz�r�t. M�r r�g szutykos volt a s�rt�l, de �t nem zavarta. Sz�ke hajfonat�b�l szalmasz�lak �lltak ki. Odasietett ahhoz a nagy f�hoz, amit �k csak �reg T�lgynek h�vtak. Ez volt az a hely, ahol megtal�lt�k a zs�kot.

- Anna, n�zd, fel tudok m�szni a tetej�re! – ki�ltotta b�szk�n h�tra a n�v�r�nek �s felkapaszkodott az egyik alacsony �gra. � csak egy h�mm�g�ssel felelt r�. – Ott fent van a zs�k? – A v�lasz egy �jabb h�mm�g�s volt.

Pontosan ellent�te volt a h�g�nak. Az � v�r�sesbarna, fak� haj�val �s cs�ny�cska arc�val mindig alulmaradt. � nem �r�k�lte �desanyjuk aranysz�ke haj�t �s tengerk�k szemeit. � volt a csal�d fekete b�r�nya. Im�dta a h�g�t, szeretett vele j�tszani �s � volt a legjobb bar�tja, de mindig is irigyelte �t. Mi�rt neki jutott minden j�? Mi�rt � volt mindenki kedvence? Mi�rt nem foglalkoztak vele, ha � ott volt a k�zelben?

Most a patak mellett �llt �s karbatett k�zzel figyelte a kisl�ny �gyk�d�seit.

- Ha nem m�szol el�g magasra, nem �rdemled meg a zs�kot. Eg�szen a tetej�re rejtette el.

Testv�re nem sz�lt semmit, csak m�g jobban igyekezett, mintha az �lete f�ggne t�le. Lelki szemei el�tt m�r l�tta a t�volban k�zeled� ellens�get. Hossz� ruh�ja be-beakadt a ki�ll� �gakba felszak�tva ezzel az anyagot, de � ezzel nem t�r�d�tt. Igaz�b�l nem is a zs�k�rt csin�lta.  Azt akarta, hogy a n�v�re v�gre elismerje, vagy megdics�rje. Nem akart m�st, csak hogy el�g legyen a kitart�sa �s ne n�zzen r� olyan v�dl�n. N�ha megijedt, ha vacsor�n�l a szem�be n�zett, mikor a sz�lei megdics�rt�k. Ha rajzolt valamit, el�sz�r hozz� rohant, hogy kik�rje v�lem�ny�t, de � �ltal�ban csak elk�ldte.

- L�tod? Mindj�rt fent vagyok a tetej�n – ki�ltotta izgalomt�l kipirult arccal, mikor az egyik �g hangos reccsen�ssel kett�t�rt �s zuhanni kezdett.

A kisl�ny felsikoltott ijedt�ben �s a legk�zelebbi �g ut�n kapott. M�ltb�li �nje azonnal felki�ltott neki, hogy kapaszkodjon �s a fa fel� indult. Fel akart m�szni, seg�teni, de megcs�szott egy ny�lk�s k�v�n �s elesett.

A h�ga arc�t k�nnyek �ztatt�k el, mik�zben a cs�sz� ujjait figyelte.

- Anna, seg�ts!

Gyenge karjai nem b�rt�k tov�bb �s a kisl�ny zuhanni kezdett. Az �reg T�lgy vastag �gai �gy dob�lt�k a kis testet, ak�r a focilabd�t a fi�k, akikkel eddig j�tszottak. Egyik �gr�l a m�sikra, m�g f�ldet nem �rt valami groteszk, term�szetellenes p�zban. Meredt, k�k szemei m�g csillogtak a k�nnyekt�l, ruh�ja cafatokban l�gott rajta, finom b�r�t v�res horzsol�sok tark�tott�k. A m�ltb�li Anna odarohant hozz�, s�rva sz�longatta �s r�zta, hogy kelljen fel �s menjenek haza, de a kisl�ny nem mozdult, nem felelt, nem mosolygott r�, nem nevetett fel �s mondta, hogy csak viccelt.

Dermedten megh�tr�lt �s elfordult a k�pek el�l. Nem akarta soha t�bb� l�tni. �vekbe tellett, m�g siker�lt az agya h�ts�, lez�rt zug�ba rejtenie az eml�ket �s nem �lmodott r�la. A f�k, a patak, az �reg T�lgy, a k�t l�ny k�pe kezdett elmos�dni �s � m�r csak azt vette �szre, hogy megint az �ton �ll a leereszked� s�t�ts�gben.

�s akkor r�j�tt. Akkor v�gre mindent tiszt�n l�tott. M�r esz�be jutott, mi t�rt�nt el�z� este. Vagy az nem is tegnap volt?

Be�lt a kocsij�ba �s a szokott �ton haladt hazafel�. S�t�t volt �s �lmos, m�r nem koncentr�lt el�gg�. P�r utc�nyira lehetett a h�z�t�l, mikor egy m�sik aut� baloldalr�l belehajtott. Komolyan megs�r�lt �s mintha egy k�rh�zi szoba is felr�mlett volna el�tte. De a m�szerek s�pol�s�t biztosan hallotta. Haldoklik. M�r �rzi a s�t�tben r� les� hal�lt, melynek olyan b�ze van, mint a rohadt h�snak. M�r �rzi k�nes lehelet�t a tark�j�n, m�r hallja r�hes kuty�inak csahol�s�t, arctalan katon�inak szab�lyos l�pteit. Egyre csak k�zeledett �s r� vad�sztak.

Nem. �t nem kaphatj�k el. Neki m�g dolga van az �letben. M�g be sem t�lt�tte a harmincat. Mi�rt � b�nh�dj�n egy m�sik ember hib�ja miatt? Mi�rt neki kellett meg�rnia akkor a k�nyvel�st? Mi�rt?

K�ts�gbeesetten fut�snak eredt, m�r-m�r vakon az el�rkez� �jszak�ban. Kapaszkodnia kell az �let�be, vissza kell id�znie a bar�tai arc�t, a munkat�rsait, a sz�leit. Igen, m�r csak a sz�lei miatt sem hagyhatja, hogy elkapj�k. Nem vesz�thetik el mindk�t gyermek�ket. T�l fogja �lni. T�l kell �lnie. Nem lehet �gy v�ge. Nem lehet egy egyszer�, mindennapos aut�baleset a veszte!

Addig futott, m�g neki nem ment az el�tte tornyosul� falnak. Nem lehetett kiker�lni, de volt rajta k�t kapu. Odaszaladt az egyikhez, elkezdte r�ngatni a kilincset, d�r�mb�lt, hogy engedj�k be, de az ajt� rend�thetetlen�l �llt. Z�rva volt, ahogyan a m�sik is. Zokogva roskadt a fal t�v�be �s v�rta a v�gzet�t. V�rta, hogy el�rj�k a k�bor, ki�gett testek �s leny�zz�k r�la a b�rt, majd a h�st, m�gnem a puszta csontjai maradnak. Vagy m�r meg is tett�k? Az eml�kekkel, amiket el� t�rtak. Kisz�vt�k a velej�t, kiszipolyozt�k az �letet bel�le.

Hallotta, hogyan �ld�zik az eml�kek. Az emberek, akiket cserbenhagyott, az emberek, akik a bar�tainak mondt�k magukat, az emberek, akik k�z�tt �lt. Milyen hisz�keny is volt. A b�l mindent megs�gott, amit az �larcba rejt�z� ismer�sei nem mertek. Vagy nem is tudtak. A baleset ut�n az �lete ki�resedett. A bar�tai nem a bar�tai voltak, csak szem�lyek, akik besz�lgettek vele. Olyan szem�lyek, akik lelk�ben ugyanolyan �ress�g t�tongott, mint neki. A k�l�nbs�g az volt k�zt�k, hogy �k m�r tudt�k, hogyan kell az �ress�get elrejteni�k, hogyan �lhetnek norm�lis �letet. �s �t ez elvar�zsolta. Nem lett volna szabad hinnie nekik. Mert ez az �let hamis volt, egy sz�nh�z, egy kom�dia, nem t�bb.

Most m�r tudja, mit kellett volna tennie. Hogyan kellett volna �lnie. A testv�re sem v�rta volna el, hogy az �lete h�tral�v� r�sz�ben a baleset miatt b�nh�dj�n. Hisz az is csak egy baleset volt. Nem � l�kte le arr�l a f�r�l. Fel kell �brednie �s helyrehoznia mindent. Az �let�t, a kapcsolat�t a sz�leivel. Meg kell mondania nekik, mennyire sajn�lja. De neki nincs hozz� el�g ereje.

M�r tudta, hogy v�ge. �rezte, ahogy sz�lei az �gya mellett virrasztanak. Csak m�g egyszer hadd nyissa ki a szem�t, hogy elb�cs�zhasson, hogy �t�lelj�k �s megvigasztalj�k. Nem akar meghalni.

Pedig micsoda amb�ci�i voltak! �r� akart lenni, akinek neve �vsz�zadokon �t fennmarad, mert mindig lesz mit adnia az emberis�gnek. De el�rte az �t v�g�t. Nem volt m�s kimenetele a dolgoknak. Az eg�sz egy hossz� zs�kutca volt, aminek a v�g�ben maga a hal�l v�rta. M�lyeket l�legzett �s lenyugtatta kalap�l� sz�v�t. Szinte hallotta a k�rh�zi g�p szab�lytalan pittyeg�s�t �s �rezte sz�v�nek lass� eny�sz�s�t. Egyre lassabban �s lassabban vert.

Abbahagyta a zokog�st. Hat�rozottan a s�t�ts�gbe meredt, mik�zben a f�ldre tette a kez�t, hogy fel�lljon. �m ekkor valami puh�t �rintett meg. A zs�kocska. Az a zs�k, amiben az Els� var�zserej� k�nny�nek pora maradt. Tal�n m�gis lenne rem�ny?

�vatosan kinyitotta a zs�k sz�j�t �s belesett. �res. M�r-m�r kedve lett volna nevetni. Persze, hogy �res! �m ekkor egy k�sza k�nnycsepp a zs�kba hullott �s felcsillant. Az � k�nnye. Az er�, amit a testv�r�vel kerestek, mindv�gig benne volt.

Feln�zett. Minden olyan nyugodt volt. A n�ma, �jszakai csendet ekkor megt�rte egy z�r kattan�sa �s egy ajt� nyikorg�sa.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.