Princzinger Anna
A kicsi lny
Tipeg a kicsi lny. Anyja kezbe fogdzkodva. vatosan, flve. Egyms utn rakosgatja fehr masnis, apr cipellit. Nha meginog, majdnem elesik. Ilyenkor sr. Hiszen pici mg. Alig mlt egyves. De azrt bszke magra. Hogy is ne lenne, amikor nagylny mdra, babakocsi nlkl stlhat a parkban, s a szembejvk mind csodlattal bmuljk az arany frts, ibolyakk szem csodaszp kislnyt. Nhnyan meg is llnak, szba elegyednek az desanyjval. A gyermek ezt nem szereti. Fltkeny rjuk. Klnsen egy sasorr, kvr, bibircskos regasszonyra.
Mint minden dlutn, ma is tallkoznak vele. A kislny amint megltja az ids nnit, mrgesen lebiggyeszti az ajkt. Az regasszony csak nevet rajta. J hangosan, hahotzva. Minden foga kiltszik. Van neki vagy kett. Az is fekete. Olyan fekete, mint a nni macskja. A Kandr. Igencsak szp. Tiszta, fnyes szre van. Mindenhov kveti az regasszonyt. El nem maradna mellle egy pillanatra sem. Ltszik, hogy szereti a gazdjt. A kicsi lnyt is szereti. Most is boldogan drglzik hozz, dorombol neki. A gyermek viszont fl tle. Tl nagy hozz a fekete macska. Elbjik elle, az anyjhoz. Habr a szegny llatot az anyja sem szereti. El is kldi. Bosszsan rkiabl. A macska srtdtten get el. Feljk sem nz tbbet. Az regasszony ezen is csak nevet. Az desanya is elneveti magt. Minek haragudjon, amikor ilyen szp tavaszi nap van. A kicsi lny csak nzi ket. Tgra nylt szemekkel. Nem rti a felntteket. Mskor olyan rosszkedvek, amikor semmi okuk nem lenne a szomorsgra, ma meg nfeledten kacagnak. A Kandron. Ki rti ezt?!
A gyermek egy halkat shajt. Elengedi anyja kezt, s egyedl lpked tovbb. Magban csak annyit gondol, bolondok ezek a felnttek.
|