Noah láthatóan megijedt és vissza huppant a helyére.  Úgy ült, mint aki karót nyelt.

- Szia, Dulcia! Itthon van Dorián?

- Öm..- igen, itthon van. Menj csak be hozzá. - Felelte a nő, majd arrébb állt az ajtóból, beengedve Rint. Rin eltűnt az ajtó mögött.

Dulcia egyik lábáról a másikra támaszkodott, tördelte a kezét, majd nagy levegőt vett és a kocsihoz lépett.

- Sziasztok! Miért vagytok itt?

- Semmi különös, csak erre jártunk és letettük Rint. - Felelte Noah rezzenéstelen arccal.

- Oh ..Értem.

- Ne hazudj, Noah! Min a ketten téged akartunk látni, Dulcia!- Közölte a férfi, és közben féloldalasan a nőre mosolygott.

Sasin kiszállt a kocsiból, mire Noah is kinyitotta az ajtót és kilépett az autóból.

Dulcia akkor vette észre a kötést Noah vállán.

- Mi történt, Noah?

A férfi mellé állt Sasin és rá vert a hátára .

- Nyugodtan mond el, hogy beléd állítottam egy kést!

- Hogy mi? - Meredt rá Dulcia a férfire.

- Tényleg megtette. - Felelte a szemét forgatva Noah.

- Megőrültél, Sasin? Miért tetted?

- Miattad. Rajtad vesztünk össze. Sajnos mind a ketten rád vágyunk.

- Mi? - Hűlt el a lány, és látszott, hogy a sírás határán van.

- Jaj, nehogy sírj, Dulcia! Semmi baja nem lett, nem bántottam annyira!

- Tényleg nem az ő hibája, Dulcia! Nem mintha védeni szeretném, egyáltalán nem érdekel senki érzelme. Dulakodtunk, nálam volt a kés és mivel amúgy is rossz a tartója, kiesett és kinyílt. Ő meg csak felvette és utána a dolgok csak folytak. Nem tetszett neki az, ahogyan viselkedtem veled.

Dulcia szemei könnyeztek.

- Dulcia, választanod kell kettőnk közül! Ez így nem folytatódhat! - Állította választás elé Noah a lányt. - Szóval, hogy szeretnéd?

- Én... én nem tudom. - Felelte a lány, majd hangosan kitört belőle a zokogás a két férfi megfogta egy- egy vállát, és nyugtatgatni próbálták.- Adnátok pár napot a gondolkozásra?

- Természetesen , igen. Bízhatsz bennünk Dulcia, többé nem esünk egymásnak.

- Igen. - Helyeselt Sasin.

- Most viszont mennem kell Dulcia, mert kész lett még határidő előtt a park újítási tervrajza, amit készítettem és még át kell futnom, holnap adom át.

- Értem, természetesen menjetek csak! Jó éjt! - Mondta a nő, majd megvárta , míg a fiúk elköszönnek tőle, beszállnak az autóba és elhajtanak, majd bement a házba.

- Bocsánat, hogy ilyenkor zavarlak és felkeltettelek! Figyelj Dorián, gyorsan elmondom, amit akarok és el is tűnök innen! Én nagyon sajnálom a mait. Vagyis már a tegnapit, hiszen elmúlt hajnali egy. Én nagyon szeretlek és nem akarom, hogy haragudj rám!

- Te most bocsánatot kérsz, Rin? Miért is?

- Azért, mert úgy letorkoltalak ma, pedig jót akartál nekem, de olyan rosszul esett, hogy szerinted senki sem lehet belém szerelmes és nem közeledhet hátsó szándék nélkül.

- Milyen buta vagy, Rin! Nem erről van szó, hogy nem lehet beléd valaki szerelmes, sőt! Pont ez a probléma, és szerintem természetes, hogy féltelek is.

- Féltesz engem?

- Igen, féltelek. Még mindig nem jöttél rá, Rin?

- Mi.. - kezdte a lány, de Dorián belé fojtotta a szót a csókjával.

Dorián átölelte a lányt, magához húzta és egyre hevesebben kezdte el csókolni. Majd a lány nyakát hintette be forró csókokkal.

- Nem értelek, Dorián. Miért szórakozol még most is?

- Hát nem vetted észre, hogy amióta ismerlek, imádlak? Legszívesebben soha sem engednélek el! Csak az enyém lennél örökre! - Mondta Dorián és átölelte Rint. - Legyél az enyém, Rin! Kérlek legyél a barátnőm!

A lány szóhoz sem tudott jutni, megszeppenten pislogott a fiúra, majd hozzá bújt és a fülébe suttogta.

- A tiéd vagyok!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés