Csak �lt, �lt, meredten maga el� n�zve �s a f�nyre gondolt, mely most el�sz�r volt l�that� sz�m�ra, pislog�n, vagy derengve, id�nk�nt mint a vizt�k�r megannyi sz�nekkel keveredve az �jben. Az �j is sugallt valami vil�goss�got, tal�n a Holdf�ny egy gyenge sugar�t, mely m�giscsak �tsuhant rajta. V�ltoz� volt, mint maga a Hold, ugyanakkor hamis is, mert nem igazi f�ny, csup�n gyenge, hamis visszaver�d�s, er�tlen, megt�veszt� ut�nzat, m�g a Holdudvar is, mely k�r-k�r�s fekv�s�vel �gy t�nt, minha k�r�rvend� lenne. Pedig csak a l�ncot akarta, szerette volna v�gleg leszedni, let�pni, eldobni a semmibe, a v�gtelens�gbe, hogy soha t�b� ne t�rjen vissza hozz�, ne tal�lja meg �s ne csapja be t�bb�, hisz �gy, hogy csak a s�t�tet ismeri, a s�t�ts�g k�nnyed�n tud hazudni neki. �m err�l semmit sem tudott, mint ahogyan a Napsug�r �ltet� erej�r�l sem, sem a sz�nek megannyi j�tszi karnev�lj�r�l, a sziv�rv�nyr�l sem �s a v�r�s �g sz�lf�jta alj�r�l sem, amikor keverednek a porok, a homokszemcs�k, mikroszk�pikus kavicsdarabk�k a leveg�ben, ide-oda r�pk�dve, a sz�l k�nye-kedv�re. Vele pont ugyan�gy j�tszott a s�t�t, kiszolg�ltatott �s megal�zott volt benne, hi�ba nem l�tta azt amit ismert, ahhoz m�g gyertya sem volt, hogy �thaladjon rajta �s felfedezze a s�t�ts�g ut�ni �letet. Csakugyan, mint egy gyerek;
- Egy �lmodoz�, rem�nyked� gyerek, na�van, v�gyakoz� szemekkel.
V�g�l eg�szen furcsa �s v�ratlan dolog t�rt�nt, arra eszm�lt, hogy isnm�t indulni akar, ki az ismeretlenbe, a felfedezetlenbe, ki a vil�goss�gba;
- Az �ntudatba.
...�s megtette az els� l�p�st, nem volt m�s ami vil�g�tson csak egy gyertya, de az a sz�ve m�ly�r�l fakadt �s ez a gyertya k�pes volt arra, hogy reflektor legyen;
- Neki, a s�t�tbe z�rtnak, a l�ncot visel�nek, aki �let�ben el�sz�r most nem csup�n az ismeretlen f�nyt l�tja, de a r�teket, mez�ket, illatos erd�ket �s mad�rf�tty�ket hall...egy m�sfajta �letet l�nc n�lk�l, szabadon, szerelmekkel �tsz�ve, cs�kokkal, �lel�sekkel, �des suttog�sokkal. 
M�r nem f�lt.