,, A világ legjobb száma Johnatan Clay- Heart On Fire ˇ” 

Az Illusion nagyon jól játszott. Főleg feldolgozásokat játszottak, de volt néhány saját dal is.Telt ház volt ahogy azt Will is mondta. Imádom Johnatan Claytől a Heart On Firet. Az az ébresztő hangom, a csengőhangom, megtanultam zongorázni és kívülről tudom a szövegét. Nem csoda , hogy Will megjegyezte és a koncerten rám mutatott felhívott a színpadra és együtt énekeltük.  
– Ez fenomenális volt!- ordítottam a mikrofonba és nyomtam egy puszit Will arcára.
 A koncertnek fél tizenkettőkor- ahogy Emma hívja fél éjfélkor - lett vége. Utána beszéltünk a fiúkkal. Ashley és Ren is rengeteget beszéltek és Will elmondta, hogy Ren 15 éves kora óta szerelmes Ashleybe.  
– Akkor lehet, hogy összejönnek?! Ha olyan, mint te akkor az jó nagy LOVE lesz!- öleltem meg Willt.  
– Örülök, hogy végre boldog vagy! – nézett rám ősszintén és megcsókolt.  
– Hahó Rómeó és Júlia le fogjuk késni a buszt!- kiabált Emma. Elköszöntünk Sarahtól és Shanetől és felszálltunk a buszra. Fél egyre értünk haza, mondjuk anya mondta , hogy ha a péntek laza akkor most az egyszer nem baj ha későn jövök. Reggel nehéz volt a kelés, de az este felejthetetlen volt.  
Aznap kiderül , hogy Ashley és Ren összejöttek, nagyon boldog voltam.  Will-lel együtt hallgattuk a buszon Ed Sheerantól az All Of The Starst. Gyönyörű szám és a kedvenc könyvem megfilmesített változatához készült.
A Csillagainkban a hiba szerintem egy fenomenális könyv. Szerelem, dráma, akarat és az elszántság ereje is ott van a cirka 200 oldalban. Boldog és egyben szomorú történet. Eddig 10 embernek ajánlottam és abból 8 elolvasták és ugyanezen a véleményen voltak.  

A buszon hideg volt, szerintem nem záródtak jól az ablakok és bent is lehetett érezni a februári hideget. Havazott szóval örültem, hogy annyira nem rossz az ablak, hogy hó is essen be.A hónap közepén jártunk és már most hiányzott a tél, a nagy csúszkálások, a hógolyócsata, Rómeó azaz nekem Will megépítése és persze a nagy esések.   

Azt mondják a tavasz a megújulás ideje, mégis nekem a január jelentett nagy újulást, amikor megismertem Willt. Életem legjobb napja volt és erre örökké emlékezni fogok. Arra a napra mikor az életem fenekestül felfordult. Rájöttem mennyire fontosak a barátnők és, hogy soha nem szabad feladni, még akkor sem amikor már majd fel dobjuk a talpunkat, mert lehet, hogy másnap megismerünk egy fiút aki lehet, hogy nem tökéletes, de nem is létezik olyan ember. De neked olyannyira jó, hogy szinte már tökéletes.   

Nem lehet nagy elvárások elé állítani az embereket és mindenben a jót kell látni. Will is ilyen, nem tökéletese( elég messze van tőle), de nekem nála több nem kell. Nekem elég jó. Megvan benne mindaz ami nekem kell: figyelmesség, kedvesség, idiótaság és még egy a legfontosabb szerethetőség.  
Ennyi, ezek a legfontosabbak. No meg persze a hibái: nem képes elmosogatni egy tányért se és az alsógatyája se talál el a szennyesig, de ezek mellékes és elfogadható dolgok. Nem tudok eltölteni egy napot se úgy, hogy ne látnám kisfiús mosolyát vagy a bénán beállított haját amit reggelente ha találkozunk én csinálom meg normálisra. Vagy, hogy ne írjam meg neki este: Jó éjt ! Reggel ne kés WE<3. WE ként írjuk le magunkat a nevek kezdőbetűje alapján és ez a szó angolul azt jelenti, hogy MI. És nem valami más kitalált romantikus rövidítés, hanem a sors. Szerintem ez sem véletlen, hogy mi találkoztunk és pont ez jön ki a nevünk kezdőbetűjéből.