Véleményed

 2.Fejezet

Legszívesebben örjöngenék, törnék, zúznék, csak hogy végre valaki észrevegyen. Mindenki átnéz rajtam, csak elmennek mellettem, rám sem néznek. Esténként anyám ágya mellett ülök, és végignézem, ahogy álomba sírja magát. Megsimogatom az arcát, puszit nyomok a homlokára.

Még most sem tudom elhinni, hogy meghaltam. A családom élete teljesen kifordult a megszokott kerékvágásból. Annyira bánt, hogy miattam ennyit szenvednek, pedig meg sem érdemlem, Soka nem akartam ennyi fájdalmat okozni senkinek, hát még a saját szüleinek. Ha tudnám, visszapörgetném az időt, de nem lehet. Már túl késő. Azt sem értem, miért vagyok itt még. Mindig azt mondták a TV-ben, hogy nagy fényt látok majd, de én nem láttam semmit. Még egy kicsit sem. Csupán reggelente látom a napkeltét a tetőről, és a nyugtát a kertből.ő gyermekét akartam megvédeni, amelyet a szívem alatt hordtam. Az én drága babámat. Ha tudnék sírni, most zokognék, de így csak száraz arcomat temetem tenyerembe, és úgy sírok könnytelenül.űntudata legyen a halálom miatt. Azt akarom, hogy ne legyen mással.

John-t azóta sem láttam a ház közelében. Nem jött el a temetésemre, és nem hívta anyámékat. Egyáltalán nem nyilvánított részvétet. Pedig miatta történt az egész. Az én drága babámat. Ha tudnék sírni, most zokognék, de de így csak száraz arcomat temetem tenyerembe, és úgy sírok könnytelenül.

Mégis mit tehetnék? Mi kellene tennem vele? Mindenki másképp gyászolja elvesztett szeretteit. De én mindenképpen beszélni akarok vele. Azt akarom, hogy tudja, én még itt vagyok. Azt akarom, hogy bűntudata legyen a halálom miatt. Azt akarom, hogy ne legyen mással.

Előző                 Következő