V�lem�nyed

5. Fejezet

            M�g alszik. A m�t�t �ta fel sem �bredt. �jjel nappal mellette vagyok, az �gya v�g�ben �l�k, vagy mellette fekszem, az �gya mellett t�rdelek... im�dkozom... sosem szoktam, de most igen. Nekem m�r mindegy, nem oszt, nem szoroz, de az � �let�t m�g megmentheti. B�r ami�ta meghaltam, m�g nem tal�lkoztam Istennel. Sem a kereszt�nnyel, sem az egyiptomi istenekkel, m�g a g�r�g istenekkel sem. Elveszett vagyok ebben az elveszett vil�gban. Sokszor eszembe jut a baba, hogy milyen lett volna. Biztos John szemeit �r�k�lte volna, azokat az �l�nkz�ld szemeket, �s az �n telt ajkaimat. Olyan orra lett volna, mint any�nak, �s pont �gy nevetett volna, ahogy csak � tud, olyan b�josan. Hi�nyzik, pedig m�g nem is volt. Hi�nyzik John, �s azt hiszem m�r nem is tudok vele t�bbet besz�lni. Hi�nyzik az any�m, meg az �lland� rendm�ni�ja, a kiab�l�sa, �s hogy mag�hoz �lelt, ahogy gy�gypuszit nyomott a s�r�l�seimre, ahogy �vott, �s felnevelt. Hi�nyzik az ap�m, a k�z�s t�v�z�sek, a csal�d.

            Egy n� orvosi k�penyben �tl�pett az ajt�n. M�rmint... t�nyleg �tl�pett, csak �gy. Johnhoz l�pett, �s a kartonj�t n�zte. H�mm�g�tt, majd letette. John sz�leire n�zett, majd r�m.

            - Hello, kedves.

            - �hm. Ki maga? - a meglep�d�tts�gt�l hirtelen ennyi �rtelmes mondatot tudtam magamb�l kifacsarni.

            Felnevetett, �n pedig nem �rtettem, min mulat, mire elmagyar�zta: - Ink�bb ki voltam. Orvos voltam itt 10 �vvel ezel�ttig, amikor egy ment�aut�t v�rtunk t�len a s�rg�ss�gi el�tt. Megcs�szott egy j�gfolton, engem pedig a falba d�ng�lt. Azonnal meghaltam, az�ta itt vagyok, �s pr�b�lok seg�teni a betegeknek �s az orvosoknak egyar�nt. �s te ki vagy? A testv�re a sr�cnak?

            - Hogy csin�lta? Hogy fogta meg kartont? Hogy emelte fel?

            - Illetlen dolog figyelmen k�v�l hagyni a k�rd�seket dr�g�m, f�leg, mikor nem sok t�rsas�god volt mostan�ig. J�l sejtem?

            - J�l. -Sz�gyelltem el magam.- Anne vagyok, a volt bar�tn�je. Miattam sz�rta hasba mag�t. �s besz�ltem vele, hallott engem besz�lt hozz�m, �s �n v�laszoltam.

            - �rdekes... a k�zel 10 �v alatt egyszer tapasztaltam ilyent. A f�rfi kil�pett a test�b�l m�r, de m�g a m�t�asztalon fek�dt. B�multa mag�t, nem �rtette hogy mi t�rt�nt. �n �tkaroltam, �s besz�ltem hozz�, elmagyar�ztam, hogy hol van. Ekkor a defiblir�torral �jra�lesztett�k. M�snap egy n�r�l besz�lt, aki azt mondta neki, hogy meghalt. Mindenki azt hitte, hogy csak a sokkt�l, a f�jdalomcsillap�t�t�l �s a j� k�pzel�er�t�l van.

            - Maga ezt nem �rti... � nem l�pett ki a test�b�l, l�tott engem. Belsz�lt hozz�m!

            - Az lehetettlen... Hiszen... - John figyel� arc�ra t�vedt a tekintete. - Lehetetlen... Hallasz engem, fiam?

            - Nem vagyok a fia...- hallatszott az er�tlen v�lasz.

            - Lehetetlen...-ism�telte a n�, �s kiviharzott a k�rteremb�l.

            - Anne. Hi�nyozt�l. Ne hagyj el t�bbet!

            - John, itt vagyok. Nem megyek sehova! �g�rem! - Mikor felfogta, amit mondtam, az arca ism�t elernyedt, �s tov�bb aludt.

El�z�                        K�vetkez�