V�lem�nyed

4.Fejezet

            �jra itthon. Nem tudom, mit kezdjek magammal. Egyszer�en nem tudok sehova menni, semmit csin�lni. Minden kezd untatni, senkivel nem tudok besz�lni. De valakit tal�lnom kell, valaki kell, hogy l�sson, k�l�nben mi �rtelme lenne, hogy itt ragadtam? Nem tudom felfogni. �jjelente any�m mellett kuporgok, nappal pedig John-t k�vetem. Azt hiszem, kezdek belebolondulni ebbe a tehetetlens�gbe, �s kezd nagyon elegem lenni. M�r eljutottam arra a szintre, hogy ha nagyon d�h�s vagyok, k�pes vagyok milim�tereket mozgatni t�rgyakon. Nem sok, de kezdetnek el�g. Valahogy legal�bb a k�rnyezetem tudt�ra adhatom, hogy itt vagyok. Megv�gasztalhatn�m any�m, �s tehetn�k v�gre valamit ahelyett, hogy az �letet n�zem k�r�l�ttem.

                                                                             ***

            Furcsa dolog t�rt�nt ma. Azt hiszem tal�n 3-4 hete lehetek halott, de az is lehet, hogy m�r 2 h�napja. John ell�gott az iskol�b�l, ami m�g nem is lenne furcsa. Mostan�ban t�l gyakran teszi. F�ltem �t. A l�nyeg, hogy a parkban voltunk, � �lt a padon, �s egyik cigit a m�sik ut�n sz�vta. Pr�b�ltam az �ngy�jt�t elf�jni, de sajnos nem siker�lt. Ekkor l�ttam meg, hogy valaki figyel, valaki l�t engem. Feln�ztem, de mikor jobban szem�gyre vettem volna, elt�nt. Egyszer�en felsz�v�dott... Van rem�ny, m�g lehet rem�ny. Vannak olyanok, mint �n. De ha �k is olyan elveszettek, mint �n? Ha �k sem tudj�k a megold�st? Mit tegyek? Mire viszan�ztem John-ra, a f�ld�n fek�dt, zokogott, �s a has�ra szor�totta a kez�t. Hihetetlen�l tehetetlen voltam. Ott guggoltam mellette, n�ztem, ahogy szenved, n�ztem, ahogy s�r, n�ztem, ahogy a cigaretta mellette elf�st�l�g, �s azt is l�ttam, ahogy egy f�rfi telefon�l, �s odarohan hozz�, ahogy besz�l hozz�, hallottam minden egyes szav�t, �s l�ttam, ahogy leszor�tja a sebet, ahogy pr�b�lja el�ll�tani a v�rz�st. �s hallottam Johnt. Hallottam, hogy az �n nevemet mondja. �s l�ttam a f�rfi arc�n a tehetetlens�get, �s a ment�s�ket, �s az � szavaik z�gtak a fejemben: „Biztosan egy utcagyerek... �ngyilkoss�gi k�s�rlet... ny�lt hasi s�r�l�s...”

            Ott �ltem vele a ment�aut�ban, �s a v�res kez�re tettem a kezem. Mikor r�n�ztem, l�ttam, hogy engem n�z.

            -Tudtam hogy nem hagyn�l itt... Anne... - Nem hittem a f�lemnek. L�t engem, komolyan l�t engem! �ppen mondani akartam valamit, amikor az ismeretlen f�rfi ism�t megjelent, ez�ttal John m�sik oldal�n, k�zvetlen�l velem szemben.

            -Ne mondj semmit!-sz�rte a fogai k�z�tt. - Nem �rtettem, de nem volt id�m k�rdezni semmit. Megint elt�nt. Ism�t John-ra n�ztem. Eszm�let�n�l volt, de egyre rosszabbul n�zett ki.

            -Anne... Hi�nyzol... Egy �ve... nem vagy... szeretlek...

            A ment�s�k pr�b�lt�k el�ll�tani a v�rz�st. Ism�t kit�lt�tte a fejemben a csendet az � hangjuk: „K�pzel�dik... t�l sok v�rt vesztett... lehet hogy nem �li t�l... gyer�nk fiam... ne hagyj itt minket...”

            T�rdre ereszkedtem mell�, �s �tkaroltam. Suttogtam a f�l�be, hogy ne mer�szeljen meghalni. Erre csak motyogott valamit, hogy �n is megtettem, hogy ott hagytam �t, �s hogy velem akar lenni. Ekkor meg�rkezt�nk a k�rh�zba. Rengeteg orvos �s medika vette k�r�l, �s a hord�gy v�g�ben �ltem. A szem�be n�ztem, �s � az eny�mbe. Bevitt�k a m�t�be, �sszevarrt�k, �s az intenz�vre vitt�k. Most itt �l�k, � alszik. A sz�lei az �gyn�l zokognak, �s r�la besz�lnek. Engem sz�dnak, ami�rt ezt m�veltem a fi�kkal. Magukat hib�ztatj�k, mert nem figyeltek oda jobban r�. �s persze azt akarj�k, hogy min�l el�bb meggy�gyuljon, hogy hazavihess�k. Nem �rdekli �ket, hogy megb�ntess�k. Mi�rt is tenn�k. Nem is akarj�k, hiszen mit is �rn�nek vele. A fi�k hasba sz�rta mag�t, de t�l�lte. Szerencs�sek. �s �n is az vagyok. Besz�lhettem vele...

El�z�                  K�vetkez�